Kreatív Kertész

Ebben a cikkemben a ribizli fajták legfőbb hazai kártevőjéről, az üvegszárnyú ribiszkelepkéről vagy ribiszkeszitkárról (Synanthedon tipuliformis) fogok írni. Ez a rovar sajnos igen nagy veszélyt jelent mind a fekete, mind pedig a piros (ide értve a fehér és rózsaszín fajtákat is) ribizlikre.

Erős fertőzöttsége esetén pedig akár a teljes növények pusztulását is előidézheti. Sajnos jómagam is találkoztam már vele, hiszen farmosi egres- és ribizli-fajtagyűjteményem lassan megközelíti az 50 fajtát, így bőven tápláléka ennek a kártevőnek a kertemben.

Az üvegszárnyú ribiszkeszitkár bemutatása

A ribiszkeszitkár (Synanthedon tipuliformis) a szitkárfélék (Sesiidae) családjának egyik, Magyarországon is honos faja.  Jóformán egész Eurázsiában honos; Észak-Amerikába és Új-Zélandra úgy hurcolták be. Magyarországon mindenfelé megtalálható, és ahol tápnövényei nőnek, kimondottan gyakori fajnak számít. Ennek a szitkárfajnak a szárnycsúcsa és a szárny szegélye kékesen csillog. A szárny fesztávolsága 10–18 mm, tehát nem egy hatalmas rovarról van szó. A lepkék szárnyainak nagy része áttetsző, potrohon 3 élénksárga harántcsík, a potroh végén kékesfekete pamacs látható. A lepke tojásait a rügyek alapjához rakja, rügynél rágják be magukat a lárvák a bélbe, a lárvák teste fehér, fejük barna, teljes kifejlődött méretük 15-18 mm.

Egy évben egy nemzedéke fejlődik ki, és a különféle stádiumú hernyók telelnek át a károsított vesszők belsejében. A hernyók már április végén elkezdenek bábozódni, de ennek ideje és így a rajzás is egészen a nyár derekáig elhúzódik. A lepkék nappal aktívak, és virágokról táplálkoznak. Mivel kis, karcsú darázsra emlékeztetnek, nem könnyű őket felismerni. Fő tápnövényei: vörös ribiszke, fekete ribiszke, arany ribiszke, köszméte, tehát nagyjából az összes olyan ribes faj, amely megtalálható a gyűjteményemben, illetve az átlagos magyar kertekben.

A hernyók számos más növényen is megélnek, főként a különféle cserjéken: mogyoró, boróka, kecskerágó. Kivételesen megtelepedhetnek egyéb kultúrákban is: szőlőben, málnában szederben. A petéből kikelt kis hernyó gyakran járatot rág a vessző héja alatt, mielőtt beenné magát annak belsejébe. Ez a barna csík később is jól látható marad. A hernyó egész életét a hajtásokban, vesszőkben és gallyakban tölti, és ezek belét rágja ki – néha a bokor alapi részét is megtámadja, ami különösen veszélyes a növényre nézve, mert a gyökérnyak pusztulásával a teljes növény pusztulását képes okozni.

Korábban, mikor még nem szenteltem különös figyelmet ennek a kártevőnek, egy teljes Jonkheer van Tets ribizlibokromat nyírta ki azáltal, hogy a talaj közelében furakodtak be a kikelő hernyók a törzsbe, majd nem felfelé, hanem lefelé kezdték meg a rágásukat. Következő szezonban mék gyengén kihajtott a növény, majd látszólag ok nélkül elszáradt. Amikor utána olvastam, hogy mi okozhatja, elkezdtem metszőollóval felkarikázni a növény törzsét, és akkor találtam meg az addigra már üres járatokat, amelyek miatt a növény keringése leállt. Azóta különös figyelmet szentelek ezen kártevő elleni védelemre.

Védekezés az üvegszárnyú ribiszkeszitkár ellen

Sajnos a védekezés lehetséges módjai igen korlátozottak, mivel egy olyan rovarról van szó, amely rejtetten és így védetten él. Az ellenük való védekezés a jó időzítésen múlik, hiszen akkor kell elkapni, amikor berágna a vesszőkbe. Ekkor azonban bármilyen kontakt rovarölő szer megfelelő lehet ellünk. Illetve mivel hernyókártevőről van szó, a DIPEL, mint BIO növényvédőszer is hatékony lehet ellenük. A lényeg, hogy mivel elnyújtott a rajzásuk, így nagyjából májustól a nyár végéig folyamatosan kell gondoskodni az ellenük történő védekezésről, ami eléggé nehézkes lehet, ha nem BIO szerekben gondolkodunk, hiszen érési időben nem nagyon lehet permetezni.