Kreatív Kertész

Bár ezt a posztot csak most írom meg, de maga az esemény még 2024 novemberének első harmadában esett meg farmosi házunk kertjében. Igazából az egész úgy indult, hogy van egy kisebb baráti társaság, akikkel úgy két éve összejárunk havi rendszerességgel társasjátszani. Ilyenkor persze nem csak játszunk, beszélgetünk is a világ és saját életünk dolgairól, és egy ilyen beszélgetés alkalmával vetettük fel feleségemmel, Dórival 😍, hogy nem-e lenne kedvük közösen káposztát savanyítani (ehhez tudni kell, hogy mi saját felhasználásra évek óta készítünk minden ősszel-tél elején nagyjából 30 kg savanyú káposztát, amit általában tavaszig meg is eszünk, mert nagyon szeretjük).

De nem ám akárhogyan fogjuk a káposztasavanyítást elkövetni, mert nem ecetes káposztát készítünk, hanem valódi savanyított káposztát: hatalmas, négy késes káposztagyalun legyaluljuk, hordókba pakoljuk, „tapossuk”, fűszerezzük, majd hagyjuk a saját levében jól beerjedni. Annyira megtetszett nekik az ötlet (többen is rajonganak a társaságban a hagyományőrző dolgokért), hogy megbeszéltük, hogy november kilencedikén találkozunk nálunk, és káposztát fogunk savanyítani. Mivel több, mint 10 főre készültünk elegendő mennyiségű káposztát savanyítani, abban egyeztünk meg, hogy 100 kg káposztát fogunk feldolgozni (az alábbi fotón ennek csak egy része látható). 😁

Igen, jól olvastad, 100 kg káposztát vállaltunk be, amit verhetetlen áron sikerült beszereznie a csapatnak egyenesen a termelőtől, szóval 100% magyar termelői káposztával készültünk dolgozni. Ekkora mennyiséghez azonban ennyi embernek aligha lenne elegendő a mi egyetlen gyalunk, de szerencsére sikerült beszerezni még egyet. Ezen kívül kellett még pár nagy lábas, lavór, vájling is, meg sok só, babrélevél, köménymag, szemes bors, és persze a hideg ellen valami tömény, ami melegít munka közben, meg valami „lájtos”, amivel le lehet öblíteni a töményet... 😀

És mivel ez egy egész napos munka, így persze enni is kell valamit. Gyorsan leosztottuk a feladatokat, és abban maradtunk, hogy mindenki hoz, amit tud (sütemények, üdítőitalok, szeszes italok, edények, eszközök, stb). Mi magunk pedig vállaltuk, hogy beszerezzük a megfelelő mennyiségű fűszereket, és mi álljuk a kaját: vállaltam, hogy bográcsban fogok palóclevest főzni, és ehhez be is szereztük az összes hozzávalót...

November 9 reggel 10:00-tól vártuk a többieket. Mire jöttek, mi már kipakoltuk a kerti bútorokat, elkezdtem megrakni a tüzet a bográcsozáshoz, és nagyjából ezen műveletem közepette kezdtek el szépen sorban érkezni a többiek. Ahhoz képest, hogy előző nap még borongós idő volt, az égiek a kedvünkben jártak, mert már korán reggel kisütött a nap, és szinte egész nap szikrázó napsütés volt. Mindezek ellenére azért a sapkák és a meleg pulóverek elkeltek, mert nagyjából 10-14 Celsius fok volt egész nap.

Amíg én a tűzrakással foglalatoskodtam, addig a társaság kellemes beszélgetés közepette megpucolta a zöldségeket, a fokhagymát, valamint felkockázta a közel három kilogramm csirkemellet, és a nagyjából 30 deka füstölt szalonnát. Igen, tudom. A palócleves hagyományosan nem csirkemellből van, de mi mindig csalunk ennyit, mert a családban többen is vannak, akik csak így eszik meg ezt az ételt. De mivel ez mindenkinek megfelelt, így ebből nem volt semmi gond. Egy 16 literes bográcsban álltam neki megfőzni a palóclevest, amiben mint írtam, volt közel három kilogramm hús, egy kilogramm zöldbab, egy kilogramm sárgahüvelyű zöldbab, közel egy kilogramm sárgarépa, fehérrépa együtt, és az alap zsírját füstölt szalonna adta...

Amíg minden bele nem került a levesbe, a többiek elkezdték az irdatlan mennyiségű káposztát megtisztítani a külső, koszosabb levelektől, majd félbevágták őket és a torzsát is kioperálták belőle sebészi pontossággal. 😊 Szerencsére semmi sem ment veszendőbe, mert a keletkezett káposzta-hulladék egy része a komposztálóba került, az egészségesebb részeket pedig elvitték a Koshalmi Őshonos Állatpark állati jópofa lakói számára takarmányozási célból.

Szóval, mire odáig jutottam a palóclevessel, hogy magára lehetett hagyni, és csak néha-néha meg kellett keverni, addigra a csapat megtisztította mind a 100 kg káposztát, ami nagyon szép teljesítmény volt, azért mondjuk ki! 👍 Ezt követően nekiálltunk legyalulni a káposztákat hatalmas edények fölött a hatalmas káposztagyalukon. Azért ezek a kések igen élesek tudnak lenni, szóval vigyáznia kell az ember fiának, hogy le ne gyalulja a saját ujjait is. De szerencsére nem lett húsos káposztája a nap végére senkinek sem. 😁

A gyalulást néha abba kellett hagyni, hogy az edényeinket (kinek hordó volt kinek nagy méretű befőttes üvegek) töltsük káposztával. A régi hagyomány szerint hatalmas fa dézsákba rakták a káposztát kisebb adagokban, majd besózták, és mezítláb taposták. Mi nem akartuk ennyire komolyan venni a hagyományőrzést, így senkiről sem került le a cipő szerencsére. 😊 Mi egyszerűen az öklünkkel nyomkodva ösztönöztük a káposztát arra, hogy megszabaduljon saját levétől. Kisebb adagokban sóztuk, fűszereztük (babérlevél, köménymag, szemes bors), majd préseltük.

Valamikor kora délutánra lettünk kész a káposztával és a palóclevessel egyaránt. Összepakoltunk magunk után, majd leültünk és megebédeltünk. Annyira éhesek voltunk, hogy nem húztuk az időt fotózással, így az ebéd nem lett megörökítve. A munka közben elfogyott rengeteg sütemény, üdítő, sör és pálinka, valamint nagyon jókat beszélgettünk, nevettünk. Fantasztikus élmény volt, ha a csapat úgy gondolja, mi szívesen elkövetnénk ezt idén is. 😀 A poszt végére álljon itt egy fotó az eddigre már fantasztikusan beérett, megsavanyodott káposztánkról. Akit érdekel a lépésről-lépésre leírás a házi káposztasavanyításról, az kukkantsa meg az erről készült posztunkat a gasztroblogunkban: Savanyú káposzta készítése házilag – hordós káposzta