Az utóbbi időben egyre többször olvasni arról, hogy változóban van hazánk éghajlata. A telek egyre melegebbek, havat csak elvétve látni, a nyaraink egyre forróbbak és aszályosabbak. Ha az éghajlat változik, annak pedig egyenes következménye, hogy ehhez alkalmazkodva elkezd változni az élővilág is. Fajok tűnnek el, és jelennek meg helyettük újabbak. Van akinek ez természetes, és vannak, akik ezellen küzdenek...

Tavaly nyáron több cikk is szembejött velem, amely arról siránkozott, hogy az Alföldön elkezdett elvadulni és egyre jelentősebb teret hódítani a fügekaktusz. A cikkek szerint annyira jelentős ez a megjelenés, hogy a fügekaktusz kiszorít több, az Alföldön őshonos növényfajt az élőhelyükről. Nem vagyok szakértője ennek a témának, de én azt gondolom, nem biztos, hogy az embernek állandóan be kellene avatkoznia a természet hatás-ellenhatás folyamataiba. Mint írtam, egyes fajok megjelennek, egyes fajok eltűnnek. Ez így megy, amióta az élet kialakult a bolygón, ez alól nem lehet kivétel az Alföld sem.

A fügekaktusz projekt!

Hosszúra nyúlt bevezetőm után rá is térnék a lényegre. Megtetszett nekem ez a fügekaktusz növény, mert tökéletesen beleillik az ehető kert projektünkbe, amelyet az én drága feleségemmel kezdtünk el, amikor beköltöztünk a házunkba. A projekt lényege, hogy mivel gyerekeink vannak, csak olyat ültetünk a kertbe, ami ehető, vagy ehetőt terem. A fügekaktusz egy ilyen különlegesség pont, és ha már úgyis – állítólag – ennyire jól érzi magát az Alföldön, gondoltam, miért ne próbálnám ki, ha már amúgyis itt élünk az Alföldön.

Első választásom az Ördögnyelv-fügekaktusz, vagy más néven a  Kerekszárú fügekaktusz (Opuntia humifusa) lett, mert ehhez sikerült hozzájutnom. Ez a fajta rendkívül jó télálló, akár -20 Celsius fokot is elvisel, így akár egyből a kertbe is ültethető. Kaptam egy ismerősömtől néhány szártagot, amelyeket simán homokba dugok egyharmad részig, és várom, hogy meggyökeresedjenek. Tudni kell azonban, hogy van még egy fajta fügekaktusz, amelyik elég jól bírja a hazánkban előforduló fagyokat, ez pedig nem más, mint a Kolorádói medvetalpkaktusz (Opuntia phaeacantha).

Mi fán terem az Ördögnyelv-fügekaktusz?

Eredetileg Észak-Amerikában honos, de ma már más földrészeken is megtalálható, így Magyarországon is. Hidegtűrő faj, amely Európa keményebb telű országaiban is áttelel. Alacsony, elfekve nő; 7–12 cm-es szártagjai hengeresek vagy tojásdad alakúak, sötétzöldek. 1,5–2,5 cm hosszú tövisei (areolánként 2–4) gyakorta lehullanak, horgasszőrei pirosas-barnák. Virágai 5–8 cm-esek, élénksárgák, a közepük gyakran pirosas. 3–5 cm-es termései pirosak. A lehullott termésekből seregestül kelnek ki a kis, vékony, hengeres, tövises magoncok, amelyek csak később laposodnak el, és fekszenek a földre. – írja a wikipedia

A gyümölcsök ehetőek, de vigyázni kell velük, mert apró kis tüskés borítják. Szokás késsel megvágni, és lehámozni a héját, vagy akár ki is kanalazható belőle a pép. Fogyasztható nyersen, vagy a magvakat kiszűrve szirupot, zselét készíthetünk belőle. A szártagok is fogyaszthatóak, de azokról is el kell távolítani a tüskés bőrt előtte. Mexikóban a zöldbabhoz hasonlóan fogyasztják. Nálunk egyelőre csak a gyümölcse kezd elterjedni.

Volt olyan szerencsém, hogy a szártagok mellé kaptam pár darab tavajról rajta maradt, és egész télen kint hagyott fügekaktusz gyümölcsöt is. Eléggé összeaszalódott állapotban voltak, de amúgy látszólag semmi bajuk nem volt. Mint fentebb írtam, ezek a termések egyébként ehetőek. Olyannyira, hogy manapság már több kereskedelmi egység polcain is találkozhatunk velük, szóval nem idegenkedtem sokat, felvágtam az egyik jól összeaszalódott fügekaktusz termést (erről sajnos nem készült fotó).

Belül viszonylag nagy magok, és még némi kocsonyás-zselés izé fogadott, ami nem volt túl bizalomgerjesztő. De ha azt mondták, hogy ehető, nincs mitől félni! Megkóstoltam. Sehol a savanykás íz, amit a friss kaktuszfüge gyümölcsre szoktak írni. Meglepően édes volt. Sűrű és édes, de leírható és meghatározható íz nélkül. Mivel sosem ettem még kaktuszfüge gyümölcsöt, nem nagyon van összehasonlítási alapom, de meg fogom kóstolni úgy is. 😉

A fügekaktusz szaporítása

A fügekaktuszt nem túl bonyolult szaporítani. A leválasztott szártagokat homok és kerti föld keverékébe dugjuk egyharmad részig (én csak simán homokba dugtam, nem kevertem semmivel), és a többit rábízzuk a természetre, mert ő mindig tudja a dolgát. Ki fog gökeresedni egészen biztosan, mert ez a növény annyira könnyen szaporítható, hogy az egyik ismerősöm így jellemezte: ha egy szártagot csak úgy elhajítasz a kertben, ahol leesik, ott gyökeret fog ereszteni. Nyilván ebben lehet egy kis költői túlzás, de valóban mindenhol azt írják, hogy nagyon könnyen szaporítható...

Most itt tartok. Később még jelentkezni fogok a fügekaktusz projekt további részleteivel, mert az a tervem, hogy ha ez a faja beválik, akkor egyéb fügekaktusz fajok kertemben való megtelepítésével is fogok kísérletezni. 😀 A kaktuszok mögött a magaságyás túloldalán pedig a telelőből frissen kirakott fügéim láthatók, ha esetleg valakit érdekel a fügés téma.

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb posztjainkról, akkor iratkozz fel a hírlevelekre. Nem fogok tömegesen leveleket küldeni, csak a legújabb cikkeinket és a fontos értesítésket fogod megkapni.