Szeretem a ligeti zsályát, mert annyira gyönyörűséges virágai vannak. A leveleit érintve pedig fantasztikusan aromás illatot áraszt. A méhek és pillangók is szeretik nagyon, így abban a kertben, ahova ligeti zsályát ültetnek, hamar beköltöznek a beporzó rovarok és pillangók. Mindemellett rendkívül keveset kell vele törödni, hiszen szárazságtűrő növény, amely imádja a tűző napot, és a cickafarkhoz hasonlóan ősszel, mikor a zöld részek leszáradnak, talajszinten vissza kell vágni, és kész is. Jövőre újra kihajt. Ilyen növényekből kell sok egy három gyermekes család kertjébe, ezért nagyon megörültem, amikor tavaly június elején jutottam hozzá egy gyökeres tőhöz.

Egy teljesen kifejlett tő volt már tele virágokkal, szóval egy kicsivel később kaptam, mint ahogy optimális lett volna az idő a tőosztásra, de azért nem csüggedtem. Visszavágtam szinte teljesen a zöld részeket és a virágokat egyaránt. Csak szárrészek, és pár apró levél maradt. Ez nagyon drasztikusnak tűnhet elsőre, de nem kell megijedni tőle, ezzel teszünk jót a növénynek, és azzal rosszal, ha nem merjük ilyen erősen visszavágni. Ugyanis ilyenkor, mikor egy növényt gyökerestül kihúzunk a földből, a tövet több darabra szedjük, majd egyenként cserepekbe ültetjük, a növényt sokk éri. Veszít a hajszálgyökerek mennyiségéből is, így semmiképpen sem lenne képes a teljes zöld felülettel új életre kelni.

Szóval, drasztikusan visszavágtam, a felesleges részeket a komposzt dombra hajítottam, majd több darabra bontottam a tövet ügyelve arra, hogy mindegyiken maradjon gyökér is. Ezután gondosan kis cserepekbe ültettem őket. Ehhez általános virágföldet használtam. Az ültetés után bőven beöntöztem őket, végül kerestem nekik egy félárnyékos helyet, hogy ott fejlődhessenek tovább. Innentől naponta, kétnaponta (időjárástól függően) locsolni kell, hogy sose száradjon ki teljesen a földje. Ezt egészen addíg kell végezni, míg kihajt. Ha már virágokat is kezd hozni, az azt jelenti, hogy eléggé megerősödött a gyökérzete ahhoz, hogy a végleges helyére ültessük.

Nekem ez nagyjából nyár közepe-vége fele jött el. Ekkor kiültettem őket egymástól 40 centis tőtávolsággal, ezt követően nagyjából két hétig még minden nap locsoltam. Még abban az évben hozott virágokat is, de igazi pompáját csak ebben az évben mutatta meg (az első fotó a bejegyzésben idei kép, az alább látható az ültetés utáni). Most már gyönyörűen megbokrosodott, szóval megérte az ezzel járó munka minden pillanata.

Mindenkinek tiszta szívvel merem ajánlani a ligeti zsályát, mer fantasztikus egy növény. Én levendulák és hamvas cipruskák társaságába ültettem a teraszunk elé, mely kompozíció csempész egy kis mediterrán hangulatot a kertünkbe. :)

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb posztjainkról, akkor iratkozz fel a hírlevelekre. Nem fogok tömegesen leveleket küldeni, csak a legújabb cikkeinket és a fontos értesítésket fogod megkapni.