Három éve költöztünk be álmaink kertes házába, amelynek kertjében már akkor sem volt túl sok fa leszámítva azt a néhányat, melyeket nemkívánatosnak éreztünk: pár akác meg egy-két bálványfa. Ezek persze azonnal kivágásra kerültek. Megtartottunk egy hatalmas akácot, de a többit, amik magról nőttek az évek alatt, míg nagyjából senki semmit sem csinált a lakatlan ingatlan kertjével (ez még azelőtt volt, hogy megvettük). Ezen kívül volt egy cseresznyefa, amelyik már több, mint öt méter magas volt, és isteni finom - szerintünk - Germensdorfi cseresznyét termett. Csak hát beteg volt nagyon, el voltak hasadva hosszabán a vázágai, belül korhadtak, pudvásak. Félő volt, hogy bármikor rászakadhat a gyerekekre, miközben kint játszanak. Így sajnos attól is meg kellett válnunk. Volt még egy szintén nagyon beteg szilvafa, amit az előbbihez hasonló érvek okán szintén kivágtunk. E két fán és az akácon kívül már csak egy fa volt, ami árnyékot adott a hőségben, az pedig egy diófa. Miután az alsóbb ágait levágtam, egészen jól nézett ki.

De így ott volt egy hatalmas nagy kert, amiben a rekkenő hőségben sehova nem lehetett menekülni a tűző nap elől. A feleségem és én bementünk a házba, ha már nagyon nem bírtuk, de a gyerekeinket két lóval sem lehetett volna bevontatni, mert hát milyen a gyerek? Mindenütt jó, de a legjobb a kertben! :-)

Ezért úgy döntöttem, hogy az egyetlen helyen, ahol árnyék van a melegben, készítek nekik egy kerti pihenőhelyet, ahova leülhetnek megenni egy jégkrémet, vagy lefekhetnek egy kicsit (de inkább a jégkrém, de az akár többször is), vagy akár odavihetnek játékokat, és játszanak. Ehhez nem elég adatenni egy műanyag széket a fa alá, hogy ülj rá, és érezd ott jól magad, mert pont azt nem fogja: jól érezni magát. Mivel komoly kert- és házátalakítás volt/van/lesz folyamatban, lett egy nagy halom raklapom. Gondoltam, szépen, ízlésesen körberakom a diófa törzsét EUR raklapokkal, egymáshoz rögzítem őket, majd bevonom egy könnyen mosható/cserélhető viaszos vászon abrosz anyaggal.

A folyamat azzal kezdődött, hogy nagyjából a leendő helyükre tettem a raklapokat, majd körbe jelöltem az ásó élével. Elvettem a raklapokat és nagyjából kiegyengettem a talajt. Visszaraktam őket, majd ahol kellett, ott kisebb lécekkel, deszkákkal még alátámasztottam. Ekkor kötésben ráraktam egy újabb sor raklapot. Reisser csavarokkal összerögzítettem őket.

Ezt követte a bevonás viaszos vászon abrosz anyaggal. Ezt több csíkból tettem meg. A rögzítést tűzőgéppel oldottam meg. Elég stabil ahhoz, hogy rajta maradjon, és nagyobb felületen tart, mint egy szög, így nem is szakad le olyan könnyen az anyag.

A gyerekeim nagyon szeretik. Bármelyik kertben hasznos lehet. Ha kedvet kaptál, készítsd el te is. Nyolc darab raklap kell hozzá, pár csavar, pár méter viaszos vaszon és egy jó tűzőgép. Némi kézgyesség és pár óra alatt összerakható. :-)

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb posztjainkról, akkor iratkozz fel a hírlevelekre. Nem fogok tömegesen leveleket küldeni, csak a legújabb cikkeinket és a fontos értesítésket fogod megkapni.